A hit és béke szigete

Szent Rita köszöntése

Üdvözlégy, dicsőséges Szent Rita, Krisztus kiválasztott jegyese! Teljes szívemből örülök annak a dicsőségnek, amelyet most Jézus Krisztussal a mennyei Paradicsomban élvezel. Esdve kérlek, hogy emlékezz meg rólam. Nyerd el számomra a kegyelmet, hogy feladataimat Isten dicsőségére és lelkem üdvére teljesítsem, hogy a bűnt kerüljem, valóban engesztelést nyújtsak az Istent érő sértésekért, és így az örök boldogságba jussak, hogy veled és minden szenttel együtt mindörökké dicsérjem és dicsőítsem Istent.

Árpádházi szent Margithoz

Alázatosság és ártatlanság példaképe, szent Margit! Ki Jézus szívéért elhagytad a királyi pompát, és az Úr tiszta jegyese lettél, íme Hozzád folyamodom és oltalmadba ajánlom szívemet és lelkem tisztaságát!
Nagy alázatosságodra kérlek, őrizd szívemet, hogy meg ne rontsa a hiúság! Angyali ártatlanságodra kérlek, ajánlj engem égi jegyesednek és az Ő szeplőtelen Anyjának, hogy esedezésem által minden bűntől tisztán maradhassak.

Ámen.

1531. december 9-én szombaton, egy Juan Diego nevű indián hajnalban szentmisére igyekezett a 15 kilóméterre lévő Tlatelolcóba, Mexikó külvárosába. Abban az időben 9-én ünnepelték Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét. A városhoz közel eső Tepeyac domb közelében csodás muzsikát hallott, amely mintha a domb sziklás csúcsáról áradt volna szerte a vidékre.
.
Juan Diego egy ragyogó, fehér felhőt pillantott meg a köves domb felett és szinte megigézve elindult felfelé. A dombtetőn egy gyönyörűséges fiatal hölggyel találta szembe magát, aki leírhatatlan szeretettel és kedvességgel becézgetve a nevén szólította.
.
A Jelenés megkérdezte, hogy hová megy. Az indián térden állva válaszolta, hogy templomba igyekszik. A Hölgy, helyeslően mosolygott és ezt mondta:
- Tudd meg legkedvesebb fiam, hogy én a Szeplőtelen és mindenkor Szűz Mária vagyok, annak az igaz Istennek az anyja, aki által él és létezik minden, ami az égen s földön van. Az a kívánságom, hogy itt egy istenházát építsenek, ahol megmutathatom az embereknek teljes szeretetemet, együttérzésemet és irgalmamat, s ahol megajándékozhatom őket segítségemmel és védelmemmel. Mert én Irgalmas Szívű Anyátok vagyok, minden ember anyja, mindenkié, akik segítségül hívnak, szeretnek és bíznak bennem. Itt akarom meghallgatni imáikat, panaszaikat, gondjaikat és fájdalmaikat, hogy nyomorúságaikat megenyhítsem, és bajaikat gyógyítsam. Hogy édesanyai szándékaimat megvalósíthassam, menj el a püspökhöz és mondd el neki, hogy én küldtelek a kívánságommal. Mond el neki, amit láttál és hallottál. Biztos lehetsz abban, hogy hálás leszek és mindenért megjutalmazlak, ha pontosan végrehajtod azt, amire megkértelek. Most pedig menj kicsi fiacskám és tégy meg mindent, amit megtehetsz.

Forrás: http://metropolita.hu/2010/12/05/guadalupe-a-vilag-legnagyobb-hordereju-maria-jelenesenek-tortenete/

2010. november 2.

Drága gyermekek! Édesanyai kitartással és szeretettel hozom nektek az élet világosságát, hogy megsemmisítse bennetek a halál sötétségét. Ne utasítsatok el, gyermekeim. Álljatok meg és nézzetek magatokba, hogy meglássátok, mennyire bűnösök vagytok. Lássátok be bűneiteket és kérjetek bocsánatot. Gyermekeim, nem akarjátok elfogadni azt, hogy gyengék és kicsik vagytok, de Isten akaratát teljesítve erősekké és nagyokká lehettek. Adjátok nekem megtisztult szíveteket, hogy megvilágítsam az élet világosságával, Fiammal. Köszönöm nektek.

Kérdés (K.) - Válasz (V.) Conchitától

1977. február

K.: Kitől és mikor értesült arról, amit a Figyelmeztetésről tud?

V.: Csak egy valamire emlékszem jól, hogy a Szűzanya beszélt róla nekem.

K.: Elmondaná nekünk, hogy mit tud a Figyelmeztetésről?

V.: Úgy emlékszem, a Szűz azt mondta, hogy a Csoda előtt Isten Figyelmeztetésben részesít bennünket, hogy megtisztuljunk és hogy felkészüljünk a Csodára, hogy kegyelemben részesüljünk életünk megváltoztatásához Isten előtt. A Szűz elmondta, hogy miben áll majd a Figyelmezetés, de nem közölte annak időpontját. Nem tudom elmondani, hogy miben áll majd a Figyelmeztetés, de meg tudom mondani, hogy nagyjából mihez hasonlítható. Olyan jelenség lesz, amit az egész világ látni és érezni fog. Mindig két összeütköző csillaghoz hasonlítottam. Ez a jelenség nem jár majd testi szenvedéssel, de borzalommal tölt el bennünket, mert látni fogjuk lelkünket és mindazt a rosszat, amiért felelősek vagyunk. Olyan lesz, mintha haldokolnánk, de nem halunk bele, hacsak nem a félelemtől vagy a megrázkódtatástól, hogy önmagunkat látjuk. A Szűzanya bocsássa meg nekem, ha nem jól magyarázom, csak megpróbálom leírni miután megtudtam, hogy milyen lesz a Figyelmezetés.

K.: Ki "látta", vagy "hallotta" azt, amit erről tud?

V.: A Szűzanya beszélt nekem róla.

K.: Ha a figyelmeztetés csak nagyon rövid ideig tart, a világ úgy emlékezik-e majd rá, mint Isteni jelre, vagy pedig csupán mint egy álomra vagy képzelődésre?

V.: Sosem mondtam, hogy a Figyelmezetés rövid lesz. Annyit mondtam, hogy még ha nagyon rövid is lesz, borzalmas és megdöbbentő lesz. Senki sem kételkedhet majd abban, hogy Istentől jön, és, hogy nem embertől való. Én aki tudom, hogy miről van szó, nagyon félek attól a naptól.

K.: Sok évvel ezelőtt azt mondta, hogy a Figyelmezetés "A" betűvel kezdődik. Mivel a Szűzanya sosem mondta, hogy erről ne beszéljen, elmondaná most, hogy mit jelent?

V.: Nem tiltotta meg nekem, de nem tudom miért, mégsem mondtam el, és most sem érzem, hogy el kellene mondanom.

K.: Egy alkalommal azt mondta Marcelino Andreu atyának: "Amikor meglátja a Figyelmeztetést, tudni fogja, hogy az idők végét éljük." Meg tudná magyarázni, hogy ezen mit ért?

V.: A Szűzanya azt mondta, hogy a Figyelmezetés és a Csoda lesznek Isten utolsó megnyilvánulásai irányunkban. Ezért gondolom, hogy ezek után közel leszünk az idők végéhez

K.: Milyen tanácsokat tudna adni, hogyan készüljünk erre az eseményre?

V.: Mindig készen kell állnunk, nem szabad ennyire kötődni a világhoz, és meg kell őriznünk lelkünk békéjét. Gyakran kell arra gondolnunk, hogy azért vagyunk idelenn, hogy a mennybe menjünk és szentekké váljunk.

 A fatimai jelenések – számszerűen hat – 1917-ben történtek a portugáliai Fatima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek. A hatodik jelenés, a napcsoda, 1917. október 13-án történt, és a becslésektől függően 30-70 000 ember látta.

1917. május 13-án három gyermek nyájat őrzött Fátima kisváros mellett. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves, élt 2005-ig), Francisco Marto (ekkor 9 éves, élt 1919-ig), Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig). Hirtelen sugárzó fényt láttak, melyet villámnak véltek.  Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott.  A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére.

A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: az eső hirtelen elállt, a felhők felszakadtak és a nap korongja láthatóvá vált. A színe olyan volt, mint a Holdé. A korong, mint egy tűzkerék, elkezdett sebesen forogni a tengelye körül és sárga, zöld, vörös, kék és lila sugarakat lövellt ki magából. A táj fantasztikus színözönbe merült. Egy pillanatra a Nap megállt, majd folytatta tüzes táncát. Még egyszer megállt, hogy aztán harmadszorra is csodálatos látványt nyújtson, még színpompásabbat és ragyogóbbat, mint eddig. Aztán a Nap mintha eltávolodna majd hirtelen közeledni kezdett. Ezután elkezdett lefelé zuhanni. Többen megijedtek, mert azt hitték, hogy itt a világ vége. Sok ezer ember félelemkiáltása hangzott fel.

Csoda, csoda! Hiszek Istenben! Ave Maria! Istenem Irgalmazz! – lehetett hallani mindenfelé. Az emberek térdre borultak a sárban, és hangos szóval bánták bűneiket. Mindez jó tíz percig tartott. A jelenséget öt, sőt még ennél is több kilométer távolságban észlelték. Sok tanú állítása szerint a napcsoda után általános meglepetést keltett, hogy a teljesen átázott ruhák tökéletesen megszáradtak.

 A csodát a hívek Szűz Máriának tulajdonították, aki 1917. július 13-án, augusztus 19-én és szeptember 13-án már megjelent a három fátimai gyereknek. A hölgy megígérte a gyerekeknek, hogy október 13-án felfedi kilétét, és csodát tesz, hogy mindenki higgyen. 1930. október 13-án a római katolikus egyház hivatalosan is elismerte a csodát.

Lourdes Magazine: A lourdes-i csodás gyógyultak. 67 rendkívüli történet

66. Jean-Pierre BÉLY -- ,,Kelj fel és járj!''


  1936. október 9-én született, La Couronne-ban (Franciaország) él.
1987. október 9-én gyógyult meg. 1999. február 9-én Dagens püspök úr,
Angoulęme püspöke által elismert csoda.

  A Bély család nyugodt életet él Angoulęme külvárosában található
otthonában. Jean-Pierre, Genevičve férje és két gyermek apja, ápoló a
kórházban egészen addig, míg a sclerosis multiplex elsô jelei meg nem
jelennek nála 1972-ben. Jean-Pierre állapota évrôl évre romlik,
olyannyira, hogy hamarosan ,,véglegesen 100%-os rokkantnak''
nyilvánítják ,,egy harmadik személy részére kiállított
járulékfizetéssel''. 1987. októberében, mikor ágybanfekvô lett, Lourdes-
ba megy a Rózsafüzér zarándoklatra. A harmadik napon, a betegek kenete
után mély belsô békét érez. Aztán hirtelen visszanyeri tapintásérzetét
és újra tud mozogni. Nem mer azonnal lábra állni... A következô éjjel
egy belsô hang ezt ismételgeti: ,,Kelj fel és járj!'' Jean-Pierre Bély
engedelmeskedik. Azóta kitűnô egészségnek örvend anélkül, hogy a
Társadalombiztosító megváltoztatta volna korábbi határozatát. Mint
ahogy ô maga is szereti hangsúlyozni: ,,Az Úr elôször a szívemet
gyógyította meg, aztán a testemet.'' Tizenkét év orvosi vizsgálat után
Claude Dagens püspök úr, Angoulęme püspöke -- a kánoni bizottság
kedvezô véleményezése után -- kijelenti, hogy ez a gyógyulás ,,A
Megváltó Krisztus nyilvánvaló jele, mely a lourdes-i Miasszonyunk
közbenjárásával ment végbe.''

49. Jeanne GESTAS -- Mielôtt meggyógyult, újra rátalált az ima erejére


  1897. január 8-án született, Bčgles-ben (Franciaország) élt. 1947.
augusztus 22-én, 50 évesen gyógyult meg. 1952. július 13-án Paul
Richaud érsek úr, Bordeaux érseke által elismert csoda. 1981
áprilisában, 85 éves korában hunyt el.

  Jeanne még mindig nem tért teljesen magához az ámulatból. Ez olyan
régóta nem történt meg vele, hogy szinte már el is felejtette. Hogy
mit? Az imát. Lourdes-ba érkezésekor 1946-ban, Jeanne se nem könnyű, se
nem boldog, fizikai fájdalommal teli élete végül értelmet nyer anélkül,
hogy ez tudatosodna benne. Már csak 44 kg, súlyos emésztési
rendellenességekkel küszködik. Ám -- és talán ez a lényeg -- újra
elkezdett imádkozni. Egyfajta ôrült remény keríti hatalmába.
Visszatértekor orvosa kételkedve figyeli állapotát. Egy évvel késôbb,
1947. augusztus 21-én ismét elmegy Lourdes-ba a Nemzeti
Zarándokcsoporttal. Elsô megmártózása alkalmával augusztus 22-én, úgy
érzi, mintha belül valami szaggatná, és ez aggasztja. Ennek ellenére
viszonylag kellemesen telik el a délután. Másnap ismét megmártózik. Ez
alkalommal a gyógyulás biztos tudatával lép ki a medencébôl. Még aznap
minden táplálkozási korlátozással felhagy. Hazatér és ismét normális
tevékenységet folytat, életkedve visszatér és... súlya gyarapodik!

1981. június 24-én két leány – a 15 éves Ivanka Ivanković és a 16 éves Mirjana Dragičević -  a nyugat-hercegovinai Bijakovići faluból délutáni sétára indult a nagy hőségben. Visszafelé jövet Ivanka felpillantott a Podbrdo hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes. Mirjana megjegyezte, hogy a ruhája nem ebből a korból való s, hogy gyermeket tart a karjában. Ivanka már ekkor biztos volt benne, hogy a Szűzanya áll előttük. Miközben a hölgyet figyelték, megérkezett Vicka – a 17 éves Vida Ivanković –,

és ő is tisztán látta a nőalakot, aki ezüstös szürke ruhában égszínkék szemekkel, kicsi szív alakú szájjal, fehér fátyollal állt, mely alól fekete hajtincsek bukkantak elő. Arca szabályos rózsaszín volt, a feje körül 12 csillagból álló „korona” lebegett, gyermekét pedig fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s puha felhőn állt, mely kicsivel a föld felett lebegett. A gyerekek szerint a Szűzanya 20 évesnek tűnt, nyúlánk, arányos testalkatú, szépségét pedig nem lehetett szavakba foglalni. Hangja olyan csengő hangzású volt, hogy nehéz elmondani annak, aki nem hallotta. Szeme olyan kék árnyalatú volt, amilyet még sohasem láttak.

Az elkövetkező időszakban mindennap újra megjelent a Szűzanya. Többen látták a Križevácon a hatalmas fogadalmi keresztet a tengelye körül forogni. Egy vak idős bácsi visszanyerte a látását. Egyik este, alkonyatkor a Križevac felett az égen megjelent egy nagy felirat: MIR (béke). Ezt a faluban sokan világosan látták, és további száz ember tíz kilométer körzetben Medzsugorje környékén. A plébános is szemtanúja volt a jelenségnek.

A nyári esték egyikén a Szűzanya azt mondta a gyermekeknek, hogy jöjjenek valamivel éjfél előtt egy meghatározott helyre a Podbrdón. Teljesítették is a kívánságot, mintegy negyven családtag és barát kíséretében. Amikor odaértek, letérdeltek, és elkezdtek imádkozni. Egyszerre csak megnyílt az ég, nagy fényesség áradt az egész hegyre, a gyermekek irányába pedig egy gömb ereszkedett lefelé, ami sok ezer apró csillagra hullott szét, mielőtt a földet érintette volna. A világosságot sokan látták, még a falu másik szélén is. Ez az éjszakai jelenés negyven percig tartott.

Egy másik alkalommal a késő délutáni órákban  zarándokok százai néztek szabad szemmel a napba, amely sokkal nagyobb volt a szokásosnál, teljesen fehér, és a saját tengelye körül forgott. Azután fényhullámok törtek ki belőle, amelyek egyre szélesedtek. Utána fényes fehér sugarak jelentek meg, amelyek fokozatosan hosszabbodtak. A sugarak egy része eltűnt az égen, másik részük a föld felé irányult, de mielőtt földet ért volna, megtört, és egyenesen a templom felé haladt. Ezek után már csak a nap látszott, amelyet vörös gyűrű vett körül, s amely néhány pillanat múlva arany gyűrűvé vált. Mihelyt megszűnt a vízió, a križevac-i kereszt körül vöröses köd gomolygott, amely szív alakúvá vált, s a közepén látszott a kereszt. Ez a piros szív lassan leereszkedett a keresztről a hegy tövébe, majd újra felemelkedett, és átkarolta a keresztet. Néhány másodperc múlva a szív a Szűzanya alakját vette fel, aki széttárt karokkal, kissé meghajolva állt. Az egybegyűltek mellett ezt Stanko Vasilj és Janko Bubalo, két idős ferences is látta, s erről írásos jelentést is tettek.

A különféle jelek, fényjelenségek az ezredforduló után sem szűntek meg. Akik elzarándokolnak Medzsugorjéba, ma is látható jeleket tapasztalhatnak. 2000. március 25-én a templom Lourdes-i Szűzanya szobra hullajtott könnyeket. A korábbi években a napcsoda volt igen gyakori. A napba lehetett nézni és különféle jelek (pl. kereszt) jelent meg benne. Sokszor furcsán forgott és fényeket lövellt ki magából.

A kilencedik jelenés (1858. február 25.) napján, amikor már 350 ember jött el, a Szűz a következőket mondta: „Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek”. Bernadett a jelzett helyre ment, s kézzel kaparni kezdte a földet a barlang egyik száraz szögletében, ahol nemsokára víz jelent meg. Undorát legyőzve ivott a sáros vízből, megmosakodott, és evett a fűből is. Ezután a forrás vize egyre bőségesebben áradt, elhagyta a barlangot, és vize letisztult.

Az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen: rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások következtek. A forrás és a csodás gyógyulások nem győzték meg az emberek nagy részét, és a plébánost sem. A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én, Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor.   

A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták, és az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban mégis 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül 67-et ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének.

A sajátos, sok érdeklődő szeme előtt zajló Mária-jelenések 1858. február 11-én kezdődtek a franciaországi Lourdes-ban. Itt a Szűzanya egy tizennégy esztendős leány életének adott új tartalmat, illetve rajta keresztül szólította fel megtérésre a hitben lankadó embereket, s segített gyógyuláshoz betegeket.

Bernadette Soubirous egyszerű molnárlány volt, hitbéli, teológiai szempontból is képzetlennek számított. Elmondása szerint a Gave folyóhoz közeli barlangban egy szeretetteljes, sugárzóan szép, fehér ruhát viselő nő jelent meg előtte, rámosolygott, majd rövidesen eltűnt. Három nap múlva ismét megjelent, de csak a rákövetkező találkozáskor szólította meg a lányt.

Február 25-én megmutatta neki a barlang lábánál lévő, addig ismeretlen forrást. Miután felfedte kilétét (bemutatkozott), arra kérte Bernadette-et, hogy keresse fel a falu egyházi elöljáróját, adja át neki üzenetét, tudniillik, a forrás mellé építsenek zarándoktemplomot. Mária beszélt a világot fenyegető csapásokról, a földet lassacskán beborító bűn (istentelenség) hatásáról is.

Március 27-én a helyi rendőrfőnök orvosi bizottság elé állíttatta Bernadette-et, szerette volna elérni, hogy elmebetegnek nyilvánítsák, s megfelelő intézetbe zárják.

Az egyházi vezetés nem a lány épelméjűségében kételkedett, sokkal inkább a jelenés személyében. Úgy gondolták, az csak az ördög lehet! Ezen feltételezésüket kezdetben megerősíteni látszott, hogy Bernadette (bűnbánó céllal) többször is megcsókolta a földet, illetve füvet evett. A kihallgatások közben a forrásnál megtörténtek az első csodálatos gyógyulások, melyek némileg igazolták a lányt és a jelenést.

1858. április 11.- július 11-ig a barlangot felkeresők között újabb látnokok támadtak.
Ezek a vizionáriusok az egyházi vezetés számára hitelesebbnek tűntek, hiszen ellentétben a molnárlánnyal, képzett katolikus hívek voltak...

Bernadette-en látszott, hogy elragadtatás alatt van, arca sápadt volt, teljes tudatával belemerült az élménybe, sokszor a külvilági ingerekre egyáltalán nem is reagált. Ugyanekkor eksztázisa teljesen normálisnak mondható, nem rángatózott, békésen, kiegyensúlyozottan viselkedett. Aki látta őt ebben az állapotban, az maga is megérezte azt a pozitív erőt, szeretetet, amelybe a lány elmélyedt, belemerült. A kis látnok 22 éves korában belépett egy közeli apácarendbe, ahol 13 éven át, 1879. április 16-án bekövetkezett haláláig szolgált.

Váczi Gábor

Jel 12
Jel 12.1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Jel 12.2
Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.
Jel 12.3
Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Jel 12.4
Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.
Jel 12.5
Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.
Jel 12.6
Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.
Jel 12.7
Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek,
Jel 12.8
de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben.
Jel 12.9
Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.
Jel 12.10
Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.

Egyik kedvenc olvasmányom egy amerikai újságíró Máriajelenésekről írott könyve, Az utolsó óra. Időről időre kézben veszem, most elhatároztam, hogy ki is jegyzetelem. Gondoltam, jó lesz ehhez egy blog.

"Gyakran előfordul, mint például Fatimában és Medjugorjéban, hogy az üzeneteket külsőleges jelenségek kísérik - elsuhanó csillagok, napcsoda, vagy különös felhőalakzatok." (Michael H. Brown: Az utolsó óra)

Hihetetlen jelenségek, amilyeneket az Ó-, és Újszövetség említ. Égi jelek és csodák, mint amilyeneket Joel próféta jövendölt meg. Tűzcsóva, lángnyelvek, különös fénylő felhők, széfuvallat.